Bodor Anikóra és dr. Kiss Lajosra emlékeztek Zentán – A Kárpát-medencei népzenekutatók második vajdasági találkozóját kilenc év elteltével szervezték meg
Kilenc év elteltével június elején ismét megrendezték a Kárpát-medencei népzenekutatók vajdasági találkozóját Zentán. Az első ilyen találkozót a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szakmunkatársaként még maga Bodor Anikó hívta életre, a mostani rendezvénnyel pedig rá, illetve dr. Kiss Lajosra kívántak emlékezni a találkozó szervezői, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Kiss Lajos Néprajzi Társaság. A rendezvénysorozat keretében bemutatták Bodor Anikó Széles a Duna (Kupuszinai népdalok) című könyvét is, amely Juhász Gyula, Németh István és dr. Silling István szerkesztésében, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Forum Könyvkiadó Intézet közös kiadásában látott napvilágot.
A Kárpát-medencei népzenekutatók vajdasági találkozója június 4-én a zentai Felsővárosi köztemetőben, Bodor Anikó sírjánál megtartott megemlékezéssel vette kezdetét, amelynek keretében dr. Richter Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének igazgatója mondott alkalmi beszédet. Bodor Anikó személyiségére és a népzenekutatás fontosságára hívta fel a figyelmet.
– A népzene és a néphagyomány kettőssége azért nagyon érdekes, mert egyszerre történeti és kortárs jelenség, hiszen egyrészt a történeti korokban gyökerezik, azokból táplálkozik, másrészt mindig az adott korszak használja, illetve használta egészen addig, amíg ezek a közösségek léteztek, amelyeknek egyébként kultúrateremtő erejük volt. A huszadik század civilizációs fejlődésével, illetve a különböző történelmi traumákkal és eseményekkel kapcsolatosan ez a közösségi teremtőerő megszűnőben, kihalófélben van, helyenként azonban mind a mai napig fellelhető. A népzenekutatásnak és a néphagyomány-kutatásnak, amit Bodor Anikó is végzett, pontosan abban áll a jelentősége, hogy a múltnak olyan értékeit teszi a jelen generáció asztalára, amire az a jövőjét is alapozhatja, ez talán az egyik legfontosabb. A magyar kultúrával és a magyar hagyományokkal kapcsolatos kutatásokat és eredményeket csakis itt tudjuk megteremteni és itt tudjuk hasznosítani. A Zenetudományi Intézet és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet 2005-ben kötött együttműködési megállapodást, amelynek létrejöttében Bodor Anikónak óriási szerepe volt.
Dévavári Beszédes Valéria néprajzkutató beszédében azt hangsúlyozta, hogy Bodor Anikó életében nem kapta meg azt a tiszteletet és megbecsülést, ami kijárt volna neki, hiszen csak utolsó éveiben foglalkozhatott hivatásszerűen azzal, amit a leginkább szeretett.
– A vajdasági magyar értelmiségi körökben egyetlen olyan személy van, akivel szemben senkinek nincs fenntartása, Bodor Anikó. Pedig Bodor Anikónak nem volt könnyű a pályája, mert sohasem kapta meg azt a lehetőséget, hogy kizárólag a zenével foglalkozzon. Életének csupán az utolsó tíz évében volt előbb a zentai Városi Múzeumnak, majd a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnek a munkatársa. Azt a hatalmas életművet, amelyet létrehozott, úgy hozta létre, hogy az idejének a jelentős részét a zentai zeneiskola szolfézstanáraként töltötte. Szolfézst tanított, és közben járta a vajdasági magyar falvakat, kisvárosokat, hogy összegyűjtse a vajdasági magyarság hihetetlen értékeit, amelyek révén szerintem az egyetemes magyar népzenetudományban is jelentős opust hozott létre, éppen ezért a mi feladatunk az, hogy az ő munkásságát kellőképpen megbecsüljük.
A megemlékezés keretében a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének hallgatói alkalmi összeállítást tisztelegtek az öt évvel ezelőtt elhunyt zentai népzenekutató emléke előtt, majd az egybegyűltek gyertyát gyújtottak dr. Kiss Lajos tiszteletére, akire dr. Silling István emlékezett.
Fotó: Gergely Árpád
Széles a Duna
A rendezvénysorozat keretében a Zentai Alkotóházban nagy érdeklődés mellett mutatták be Bodor Anikó Széles a Duna (Kupuszinai népdalok) című könyvét, amely Juhász Gyula, Németh István és dr. Silling István szerkesztésében, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Forum Könyvkiadó Intézet közös kiadásában látott napvilágot. A könyvbemutatón közreműködött a kupuszinai Krajcárka népdalkör, valamint Csizmadia Anna népdalénekes.
Juhász Gyula, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet népzenei szakmunkatársa elmondta, hogy a kötet megjelenését bő kétéves munka előzte meg, hiszen Bodor Anikó már jóval korábban összegyűjtötte, rendszerezte a kupuszinai dallamokat, és az általa összegyűjtött dalokat szerkesztették most kötetbe, amelyet cédémelléklettel együtt jelentettek meg a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában.
– A kötet megszerkesztésében fontos szerepet vállalt dr. Silling István néprajzkutató, nyelvjáráskutató, aki egyrészt bevezető tanulmányt írt a falu keletkezéséről és történetéről, valamint a szokásokról és a nyelvjárásról, másrészt a teljes népdalanyagot, ami helyet kapott a könyvben, a nyelvjárási elemek jelölésével tette teljessé; valamint Németh István nyugalmazott népzenekutató is, aki Bodor Anikó egykori munkatársaként koordinálta a kötet létrejöttével kapcsolatos szakmai munkát. A kötet bevezető tanulmánnyal indul, amit még Bodor Anikó írt meg, majd dr. Silling István helytörténeti és a helyi szokásokat bemutató tanulmánya következik, amit a kötetlen szerkezetű népdalokat felölelő rész, majd a kötött szerkezetű népdalokat felölelő rész követ. A kötet elejére kerültek a régi kupuszinai dalok, amelyek Kupuszinán kívül sehol máshol nem lelhetők fel, ezután jönnek a folklorizálódott dalok, amelyek régi dalok és egyházi énekek, hiszen előfordult, hogy ugyanarra a dallamra született egy egyházi ének és egy szerelmes dal is. Ezután az új stílusú dalok következnek, amelyekre jellemző a visszatérő szerkezet, a kötet végén pedig a mutatók kaptak helyet – magyarázta Juhász Gyula, aki külön köszönetet mondott a Zenetudományi Intézetnek, amely elérhetővé tette a kötet cédémellékletén szereplő felvételeket, és lehetővé tette azok publikálását is.
A zentai városháza dísztermében egész napos konferenciával tisztelegtek Bodor Anikó és dr. Kiss Lajos munkássága előtt. A Kárpát-medencei népzenekutatók vajdasági találkozójának megnyitóünnepségén Csizmadia Anna és Szabó Kocsis Zsuzsanna népdalénekesek felsőhegyi népdalcsokorral ajándékozták meg az egybegyűlteket.
– A megnyitóünnepségen felsőhegyi népdalokat adtunk elő, olyan népdalokat, amelyeket Bodor Anikó gyűjtött, és amelyek közül a „Homokos a, kavicsos a…” kezdetű Bodor Anikó kedvenc népdala volt, éppen ezért nagyon megtisztelő és egyben megható is volt számunkra a rá emlékező konferencián előadni ezt a népdalt. Bodor Anikó a mai napig az egyik legnagyobb példaképem, nagyon hálás vagyok azért, hogy kiskorom óta ismerhettem őt, ugyanis nagyon sokat járt hozzánk Kupuszinára, mindig segített, mindig biztatott, amikor egy-egy fellépés után elcsüggedtem. Nagyon nagy ember és óriási tudású népzenekutató volt, akinek valamennyien nagyon sokat köszönhetünk – fogalmazott a fellépést követően Csizmadia Anna.
Életközeli emlékezés
A konferencia előadói közül többen amellett, hogy előadásukban körüljárták Bodor Anikó és dr. Kiss Lajos munkásságát, illetve munkásságának hatásait, személyes élményeiket is felidézték. A szakemberek ugyanakkor egyetértettek abban is, hogy a találkozónak igen sokféle hozadéka lehet a vajdasági magyarság számára.
– A konferencia egyik legfontosabb hozadéka az lehet, hogy bővül az ismeretanyagunk, hiszen kiváló szakemberek tartottak előadásokat, a másik pedig az, hogy arra fog ösztönözni bennünket, hogy legyen folytatása. Az, amit nagyon sajnálok itt, Vajdaságban, hogy sem a komolyzene, sem a népzene nincs igazán megbecsülve a fiataljaink körében, éppen ezért szeretném, ha majd ezen a téren is történnének előrelépések, és valamilyen módon a közéletbe is jobban be tudnának épülni a népdalaink. Magam is nagyon szeretek énekelni, nagyon sok népdalt tudok, ám ha énekelek, akkor azt mondják a körülöttem lévők, hogy nem ismerik a dalokat. Ez is arra ösztönöz, hogy még nagyobb erővel és lelkesedéssel próbáljuk meg terjeszteni a népdalainkat – emelte ki dr. Szőke Anna, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke, hozzátéve, a konferencia célja az emlékezés és a tiszteletadás mellett az volt, hogy lehetőséget adjon arra, hogy az a hagyaték, amit a két kutató felhalmozott, továbböröklődhessen.
– Nagyon fontos, hogy bármi, ami bekerül az archívumokba, ne csak ott éljen, hanem továbböröklődjön, legyen, aki feldolgozza, énekelje, meg tudja tanítani azoknak a csoportoknak, akik hagyományőrzéssel foglalkoznak. Az a munka, amit Bodor Anikó a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetben nap mint nap végzett, a népzene élő továbbadása, és erre óriási szükség van. A konferencia előadói előadásaikban Bodor Anikónak és Kiss Lajosnak a munkásságára, fontos gyűjtőkre, néprajzkutatókra emlékeztek, és ez minden esetben egy nagyon emberközeli, nagyon életközeli emlékezés volt. Bodor Anikó munkájának köszönhető az, hogy a mostani találkozón többségben voltak azok a kutatók, akik Magyarországról érkeztek, illetve az is, hogy olyan fontos intézmények képviselői is megjelentek a rendezvényen, mint amilyen a Zenetudományi Intézet vagy a Hagyományok Háza, hiszen Anikó olyan kapcsolatokat épített ki, amelyek hozzájárultak a továbblépés lehetőségének megteremtéséhez, illetve ahhoz is, hogy azok a gyűjtések, amiket őrzött, bekerüljenek a magyarországi archívumokba és a magyarországi kutatói köztudatba. Most ezt a hagyatékot kell nekünk továbbvinnünk, megtalálva azokat a szakembereket, köztük akár azokat a fiatal kutatókat is, akik szeretnének visszajönni, és ezzel a szakterülettel foglalkozni, akik méltó módon tudják ezt megtenni – hangsúlyozta Gondi Martina, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet megbízott igazgatója.
Bodor Anikó hagyatékát a Vajdasági magyar népdalok ötödik kötetével zárják majd le, amely népdalgyűjtésének azon részét öleli fel, amely eddig még nem került kiadásra. Hozzátette, a kötet a tervek szerint még a nyár folyamán megjelenik, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Forum Könyvkiadó Intézet közös kiadványaként.
A konferencia zárásaként a zentai városháza dísztermében ünnepi műsort tartottak a Bodor Anikó-díjjal kitüntetett csoportok közreműködésével, amelynek keretében fellépett a tóthfalusi Fehér Akác asszonykórus, a csókai Csalogány asszonykórus, a Muzslai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület vegyes kórusa és az adai Vadvirág Hagyományápoló Kör asszonykórusa. A Kárpát-medencei népzenekutatók vajdasági találkozójának résztvevői a rendezvényhez kapcsolódó szakmai kirándulás keretében Csantavérre is ellátogattak, ahol előbb a 39. Durindó népzenei fesztiválon, majd az 52. Gyöngyösbokréta néptáncfesztiválon vettek részt.
A konferencián Gondi Martina, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet megbízott igazgatója, Ceglédi Rudolf, Zenta község polgármestere és dr. Szőke Anna, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke köszöntője után Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója a népzenei archívumok társadalmi hasznosulásáról tartott bevezetőt, majd a konferencia első ülésszakában dr. Domokos Mária Bodor Anikó népzenekutató munkássága; dr. Kiss Mária Mozaikok Kiss Lajos élettörténetéből címmel, a második ülésszakában dr. Silling István Bodor Anikó Kupuszinán; Borsi Ferenc Bodor Anikó félbemaradt csókai monográfiája; Németh István és Juhász Gyula Bodor Anikó kupuszinai népdaloskönyvének szerkesztése; dr. Lázár Katalin Három kutatónak a népi játékokkal kapcsolatos tevékenysége a Vajdaságban; Szabó Gabriella Bodor Anikó mint a népművészeti gyermekrendezvények segítője; dr. Paksa Katalin „Mimi-mama, mi van máma?” – Kalendáriumi énekes népszokások a Vajdaságban; Szabó Kocsis Zsuzsanna „Homokos a, kavicsos a…” – Táj és népköltészet a vajdasági Tisza menti népdalok tükrében; Kónya Sándor Féldallamok; dr. Rudasné Bajcsay Márta pedig Dallamstílus és stílusérzék, dallam és szövege címmel tartott előadást.
