Üdvözlő sorok a Fiatal néprajzkutatók és kulturális antropológusok VII. konferenciájához

Tisztelt Konferencia! Kedves Fiatalok, Reménybeli Pályatársak!

Tisztelettel köszöntöm a Fiatal Néprajzkutatók VII. Konferenciájának intézményi hátteret nyújtó Topolya Város, a Topolyai Múzeum és a Kiss Lajos Néprajzi Társaság vezetőit. Szeretettel üdvözlöm a néprajzi tanácskozás ifjú résztvevőit, szervezőit, minden támogatóját. Szőke Anna elnök asszonynak, az „istenfélésre utalt” bánsági szórványmagyarság áldozatos kutatójának, ez úton is őszintén gratulálok 2010-ben megjelent könyvéhez. A fiatal néprajzkutatóktól azt kérem, hogy hasonló alázattal végezzék választott témájuk feltárását, mint azt vendéglátójuk tette és tanuljanak az elhunyt topolyai elődök, Borús Rózsa, Tóth Ferenc, Harkai Imre példáiból is. Helyettem is tegyenek egy-egy szál virágot a sírhalmukra.

Közel negyedszázada részese lehettem annak a tanácskozásnak, ahol elhatároztuk a Néprajzi Látóhatár, mint a külhoni magyar néprajzi kutatások folyóiratának elindítását. Támogattam a Kriza János Néprajzi Társaság, a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság alapítását. Azóta még számos egyesület és néprajzi kutatóhely, néprajzi, antropológiai műhely és folyóirat született. 2005. tavaszán, Kolozsváron részt vettem a Kárpát-medence magyar néprajzi egyesületeinek, intézményeinek első fórumán. Azt a fórumot a Magyar Néprajzi Társaság és a Kríza Társaság akkori vezetői a külhoni néprajzi kutatások összehangolásának, a tudományos és gyakorlati célkitűzések megvitatásának szándékával hívták össze. Annak a tanácskozásnak sajnos nem volt folytatása.

Ma is úgy gondolom, hogy törekednünk kell a Kárpát-medence magyar néprajzi kutatóhelyeinek kapcsolatápolására, a tapasztalatok megosztására, a közös célok megvitatására. A mai magyar nyelvállapotra irányuló kutatások összehangolását a Termini Kutatóhálózatba tömörült műhelyek, egyetemi tanszékek, intézetek – az MTA Nyelvtudományi Intézetével karöltve – már 2007 óta sikeresen végzik. Három kiemelt program körül szerveződő munkásságuk további alprogramokat ölel fel. Vezetői kutatóikhoz csatlakozhatnak a feladatot kereső fiatalok. Összehangolt pályázataikat szívesen támogatják a különböző alapok, a Domus Hungarica kuratóriuma és maga a Magyar Tudományos Akadémia is.

Kérem a tisztelt tanácskozás résztvevőit, vitassák meg egy hasonló kutatói együttműködés, országhatárokon átívelő hálózat működésének dologi és személyi előfeltételeit. Még fontosabb volna a közös, átfogó tematika körvonalazása. A kisebbségben élő magyarságot nem csupán a nyelvvesztés és nyelvromlás erői fenyegetik, de a hagyomány- és kultúravesztés jelei is évről-évre erősödnek közösségeikben. Állapotfelmérésre nem csupán a bánsági és szerémségi, szlavóniai szórványokban, hanem a tömbmagyarsághoz tartozó bácskai településeken is égető szükség lenne. Gondolkodjanak el azon, mi lenne ma a legfontosabb feladata az 1904-ben alapított Julián Egyesületnek, ha jövőre – 110 év után – újra megalakulna. Mi a teendő a templomot, papot, tanítót és magyar iskolát nélkülöző szórványokban, apró településeken?

Önálló alprogram vizsgálhatná a honismeret, a néphagyomány átörökítésének mai formáit, lehetőségeit és helyi intézményeit (iskolák, egyházak, kórusok, népdalkörök, táncházak, fesztiválok). Kutatni kellene, mi a szerepe, helye a tárgyi örökség őrhelyeinek, a múzeumoknak, tájházaknak és néprajzi gyűjteményeknek, az ipari foglalkozások műhelyeinek, még élő mestereinek, az anyagi termelés helyi hagyományainak, termékeinek a nemzeti (és a lokális, táji) önazonosság fennmaradásában? A szellemi értékek, a szájhagyomány, a történeti tudat, a zene- és táncfolklór, a vallási élet feltérképezése, egyes szokáshagyományok felújítása, a helyi tradíciók iskolai és iskolán kívüli átadása (óvoda, aprók tánca, táncház), szerbe-számbavétele nem csupán tudományos érdek, ma már inkább parancsoló gyakorlati szükséglet. Abban a szellemiségben végzendő teendő, amely Györffy István 1939-ben megfogalmazott Néphagyomány és nemzeti művelődés című emlékiratából sugárzik.

Egy leendő (néprajzi) Látóhatár vagy Horizont Kutatóhálózat programját természetesen az erdélyi, vajdasági, szlovákiai stb. magyar résztvevők fogják meghatározni. Addig is gyümölcsöző eszmecserét, konstruktív vitákat kívánok a Fiatal Néprajzkutatók konferenciájának, hasznos, emlékezetes együttlétet minden részvevőjének.

Budapest, 2013. szeptember 1.

Paládi-Kovács Attila