Megjelent Silling István Népnyelv és népélet című könyve és Kovács Mária Volt egyszer egy Ustorka című könyve.
Silling István Népnyelv és népélet című könyvéhez recenziót dr. Liszka József írt:
Szép közép-európai hagyományai vannak az etnológia (folklorisztika) és a lingvisztika eszközeivel történő, egyidejű népnyelvi vizsgálatoknak. Hogy másra ne is emlékeztessek, legyen elég itt utalni a szegedi Alföldkutató Bizottság néprajzi, társadalomrajzi és nyelvészeti szakosztálya folyóiratára, a Népünk és Nyelvünkre (1929–1939), vagy a Szegedi Egyetemen 1957 és 2001 között, Néprajz és Nyelvtudomány címen megjelent évkönyvek sorára, illetve elég fellapozni a Magyar Nyelvőr és az Ethnographia korai évfolyamait: bennük mind nyelvészeti (első sorban dialektológiai), mind néprajzi (első sorban folklorisztikai) adatok tömkelegét találja az érdeklődő.
Nos, ezeket a szép hagyományokat folytatva, a vajdasági Silling István, aki egy személyben nyelvész és jeles néprajzkutató (első sorban folklorista), ismét fontos művet tett le egy időben két tudomány asztalára is. Egyrészt korábban publikált dialektológiai és néprajzi vonatkozású tanulmányait, tudományos közleményeit, könyvismertetéseit gyűjtötte egy csokorba, másrészt egy korábbi munkája, a Vajdasági magyar nyelvjárási olvasókönyv néprajzi (és helynév-) mutatóját készítette el. Rendkívül fontosnak tartom ez utóbbit (is), hiszen az említett olvasókönyv rengeteg értékes néprajzi, folklorisztikai adatot tartalmaz, viszont a 2010-ben megjelent formájában a néprajzkutatók számára a könyv csak nehézkesen volt használható. Egy szakmutatót az tud a legjobban elkészíteni, aki a legbensőségesebben ismeri a közreadott dialektológiai szövegeket. Esetünkben ez az ember kétségtelenül Silling István, s csak hálával gondolhatunk rá, hogy ezt a munkát is elvégezte.
Silling István új kötete nemcsak tudományos diszciplínáink (a dialektológia és az etnológia) számára nagy hozadék, hanem nagyszerűen felhasználható az egyetemi oktatásban is mind a néprajz, mind a magyar szakos hallgatók körében.
~ ~ ~
Kovács Mária Volt egyszer egy Ustorka című könyvéhez recenziót Tóth dr. Glemba Klára írt:
Több évtizedes kutatás és adatgyűjtés eredménye ez a kézirat, amely Ustorka település helytörténeti, néprajzi és szociográfiai értékeinek a gyűjteménye, az értékmentés csodálatos formája, amelyben közvetítő szerep valósul meg a régmúlt idő a jelen között a jövő felé.
Írásos dokumentumokban Vastorok néven emlegetett, majd a martonosi tanyavilág V. kerületéhez tartozó település a nép tudatában Ustorka néven maradt fenn. A becézett, jobb sorsot is megért és érdemelt közösségről a szerző, Kovács Mária nem kívülállóként beszél. Önmagát is beleszőve az események menetébe, tartalmába és mondanivalójába, lélekmelengető közelségben szemlélődik azon a tájon és emberi sorsokon, amelyek a valamikori Ustorkát jellemezték. A kézirat nem célozta meg a teljességet, csupán fejezeti adalékok alakjában igyekszik gazdagítani a kutatás alatt feltárt vidéket.
A személyes vallomások, gyermekkori élmények, a mindennapi élet megélése, majd a szenvedések feltárása által teremtett meghitt hangulatban közvetít a Volt egyszer egy Ustorka c. könyv, amelyet Kovács Mária által ismerhetünk meg. A valamikori és a mostani ustorkai lakosok megszólaltatása egyben olyan céltudatos és merész vállalkozás is, amelyben egy szempillantás alatt felelevenedik a valamikori ustorkai élet, kiszíneződik a táj, életre kelnek az elhagyott tanyák. Az utolsó lámpás fényénél tárul elénk az a világ, amely a természettel összhangban és egyetértésben, a gyökerekhez való visszatérés reményét kelti.
