„Fénytörés” Topolyán

A Magyar Tudomány Ünnepe november 3-a. Hivatalosan 2003. óta ünnepeljük. A többhetes rendezvénysorozat programjaiba a Kiss Lajos Néprajzi Társaság már több alkalommal bekapcsolódott. Idén előadással, könyvbemutatóval és kiállítással egybekötött műsorral szerveztek konferenciát a topolyai Művelődési Ház kiállítótermében.

A kötet szerzői

A kötet szerzői

Sebők Valéria Szlavóniai fonott csipkék című tárlatát Dévavári Beszédes Valéria nyitotta meg. Sebők Valéria elmondta, hogyan fedezte fel ezt az ősi technikát, ami valójában Egyiptomból eredhetett és több ezer éves múltja van. Mintegy húsz évvel ezelőtt hallotta, hogy létezik ez a fonott csipke módszer. Felcsigázta az érdeklődését. Állítólag Krisztus előtt kétezerből származik, a kopt sírok ásatásai során is előkerültek ilyenek. Európában mintegy 2000 éve lehet ismert, minden bizonnyal nomád, primitív emberek használták kezdetben. Az ősi csipke legegyszerűbb formája, de már több mint 200 éve nem készítik. Próbálta megfejteni a készítés technikáját, ami kezdetben nem sikerült.

Mintegy húsz alkalommal járt a budapesti Néprajzi Múzeumban, ahol először csak messziről nézhette meg a csipkéket, majd kesztyűben később meg is foghatta, végül pedig rájött a készítés technikájára. A hagyományos fonottcsipke-főkötők ismertek a Néprajzi Múzeumban, szerepelnek Garay Ákos huszadik század elejei gyűjteményében, de a technika leírása nem maradt meg, sok időt, hosszú éveket töltött Sebők Valéria, hogy megfejtse a módszert.

Az est folytatásában dr. Silling István nyelvjárás- és néprajzkutató, művelődéstörténész, nyugalmazott egyetemi tanár, számos kötet szerzője tartott előadást Penavin Olga és a vajdasági magyar nyelvjáráskutatók címmel.

A Kiss Lajos Néprajzi Társaság kiadásában megjelent Fénytörés című kötet bemutatójára került ezt követően sor. A kötet a Kulturális értékeink a Kárpát-medencében sorozat IV. kiadványa. Valójában a 100 éve született Penavin Olga tiszteletére 2016-ban megrendezett emlékkonferencia anyagát foglalja magában. A kötetet szerzői: Klamár Zoltán, Dévavári Beszédes Valéria, Kónya Sándor, Raffai Judit, Tóth Glemba Klára, Silling István és dr. Szőke Anna. Penavin Olga 1941-ben Debrecenből költözött Szabadkára, ahol a gimnáziumban tanított a diákoknak magyar nyelvet és irodalmat. Nyelvészeti és néprajzi kutatótevékenysége olyan jelentős, hogy ahogyan a konferencián fogalmaztak, a most tevékenykedő néprajzosok, helytörténészek, mind Penavin Olga „köpönyegéből bújtak elő”. Elhangzott a konferencián, hogy Penavin Olga, lánykori nevén Borsi Olga erényének könyvelhető el az is, hogy megtanította az itteni embereket úgy készíteni nyelvjárásszótárt, hogy az a néprajzosoknak is tetsszen. Ő volt az, aki debreceniként lett az egyik legnagyobb vajdasági magyar.

A bemutatón közreműködött Kónya-Kovács Otília muzslyai mesefa is, akit a jellegzetes nyelvjárásban előadott meséje után visszatapsoltak, így „kénytelen” volt még egy tréfás mesével is „mögtoldani”.

Tóth Péter

Forrás: www.vajma.info/cikk/kultura/13671/Fenytores-Topolyan.html