A nép ajka kincset rejt

Tegnap a szajáni Szent István Király Római Katolikus templomban tartották meg a Kiss Lajos Néprajzi Társaság legújabb kötetének bemutatóját, amely a múlt évben Csókán, Kálmány Lajos halálának 100. évfordulójára rendezett konferencián elhangzott tanulmányokat foglalja magába.
A ft. Király Tibor atya által celebrált szentmise után dr. Szőke Anna kishegyesi néprajzkutató, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Az 1852-ben Szegeden született, illetve 1919-ben elhunyt néprajzkutató életútját ecsetelve elmondta, hogy Kálmány Lajos halálának centenáriumáról tavaly szeptemberben emlékeztek meg, amelynek a központi ünnepsége Csókán volt.

– Kálmány nemcsak a Délvidék északi részén gyűjtött, hanem a mai térképeken átnyúlva Romániában, Arad és Temes-megyében is. Ő valójában pap volt, de azt nem szoktuk emlegetni. Ő igencsak „izgága” pap volt, vitába szállt a felettesivel, kimondta a véleményét. Mivel ő gyűjteni szeretet, úgy érezte, hogy meg kell örökíteni ezt az óriási kincset, ami a nép ajkán él. Ezért felült a lovaskocsira is a gazda mellé, akivel a trágyát szállították ki a határba, ami feletteseinek nem igazán tetszett, de a népnek sem – magyarázta a néprajzkutató, aki szerint a nép azért nem kedvelte, mert mégiscsak papként tette ezt, a felettesinek meg azért nem, mert szerintük nagyon leereszkedett az emberek közé.
– Ez a kettősség csodát művelt, mert olyan hatalmas dolgot hagyott ránk, amit több száz éven keresztül fognak az utódaink emlegetni, hogy miképpen is beszéltünk ezen a vidéken, milyen gyűjtések történtek, s milyen mesék és népdalok éltek – mutatott rá dr. Szőke Anna.
A tavaly Csókán megrendezett konferencia anyagait maga köré gyűjtő kötetet Kónya Sándor csókai dalszerző és énekes mutatta be. Kónya elmondta, hogy a kötet Raffai Judit bevezetőjét követően 10 szerző tanulmányát tartalmazza, amelyek közül 8 szorosan, kettő pedig érintőlegesen kapcsolódik Kálmány Lajos munkásságához. A rendezvényen jelen volt Boja Patyi Sarolta, a moholi óvoda igazgatónője, aki egyfajta színes ízelítőt nyújtott a saját tanulmányából. Ő egyébként moholi mesék gyűjtésével foglalkozik. Mint ahogyan a jelenlévőknek elmesélte, a néprajzzal véletlenszerűen ismerkedett meg, még a főiskolás évei alatt, s végül beleszeretett a kutatómunkába, ezért Moholon elég sok mesét és mondát összegyűjtött. Sarolta elmondta, hogy a kétezres évek elején egy Kárpát-medencei gyűjtésre is sor került, s innen számítja saját kutatásának a kezdetét. Ekkor 60-70 mesét gyűjtött, de a későbbiekben is rendszeresen visszajárt az adatközlőihez, s tovább gyűjtött. A pipicslámpa fényénél címmel könyvben is megjelent a gyűjtése, amelyben 181 történet található. Legtöbb benne a novellamese, a történelmi monda, az anekdota.
– A tündérmesék, állatmesék aránylag kihalófélben vannak, jóval kevesebb gyűjthető napjainkban. Helyettük a vicces, tréfás történetek ugyanúgy begyűjthetők, s gyűjteni kell, és van még begyűjtésre váró anyag – mesélte Sarolta.

Hhzs.

Forrás: www.magyarszo.rs/hu/4336/vajdasag/222257/A-n%C3%A9p-ajka-kincset-rejt.htm