Silling Léda most megjelent könyvében a vajdasági piacokról, vásárokról és azok gasztronómiájáról ír
Hiánypótló tanulmánykötet született meg Silling Léda néprajzkutató tollából: a Piacok, vásárok, emberek – Néprajzi tanulmányok a Vajdaságból című kötet, ahogyan a címe is mondja, a mi térségünk árucseréjével, a megtermelt javak eladási szokásaival foglalkozik, a vásárok, piacok világával, de szervesen ehhez kapcsolódó témaként a táplálkozáskultúrával is.
– Amikor néprajzot és antropológiát tanultam Budapesten, és a szakdolgozatomhoz kellett témát találnom, Szilágyi Miklós tanáromnak ajánlottam, hogy a kupuszinaiak piacozását szeretném megírni, hiszen ez egy izgalmas téma, és mivel onnan származom, közel is áll hozzám. Így született meg a szakdolgozatom a kupuszinaiak piacozásáról. Majd ez a téma szélesedett ki azzal a kérdéssel, hogy hol vásárolnak a mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkozó falusiak. A választ a vásárokon találtam meg. Érdekes, színes téma ez, a néprajz szinte minden szegmensét érinti, ezért végül a doktori munkám témája a vajdasági vásárok lettek. A magyar néprajzi szakirodalomban nagyon sokat írnak a kereskedelemről, piacokról, vásárokról, amelyekben csak megemlítik a mai Vajdaság területén lévő vásárokat. Míg nálunk erről kevés írás született. Holott Vajdaságban is jelentősek voltak egykor a vásárok: az újvidéki, a torontálvásárhelyi, a rumai vásár, a szabadkai, a zombori vásár… Kereskedelmileg fontos helyen vagyunk – meséli a tanulmánykötet létrejöttéről Silling Léda.
A kötet tanulmányai 2006-tól születtek meg, van, ami szemináriumi munkaként íródott, van, ami a szakdolgozat része, van, ami konferenciára készült előadás, de van olyan is, ami ebben a kötetben lett először publikálva. A néprajzi gyűjtőmunka sokszínűségét illusztrálják maguk a tanulmányok is. A teljesen történeti forrásokra alapozott, levéltári dokumentumok alapján írt tanulmányoktól a terepi kutatásokon át a mélyinterjúkig minden helyet kapott a kötetben. A piacokhoz kapcsolódó gyűjtőmunka is különbözőképpen zajlott. A szerző megkérdezte a kupuszinai szomszédokat, ismerősöket a piacozásról, de el is járt a vásárokba, a piacokra. A kötet fényképeinek nagy részét is maga készítette, az archív felvételeket pedig a családi albumból válogatta. A fényképek, amellett, hogy színesítik a kötetet, maguk is adatokat, információkat szolgáltatnak a témáról.
Ízelítő a kötetből: Cselyuszka Anna néni készíti a kupuszinai mákos rétest
– A rumai vásár minden hónap 3-án zajlik, tehát ekkor kell menni. Innen származik például az egyik legemlékezetesebb élményem. A rumai vásártér egyike a régi típusú vásártereknek. A piacteret köti össze a kirakodóvásár-tér az állatvásártérrel. Az állatvásártéren járva egyszer egy dél-szerbiai férfi végigmért és megjegyezte, hogy „nema mesta ženama na stočnoj pijaci”, azaz, hogy asszonyoknak nincs helye az állatvásárban. Tehát a vásárok nemekhez kötődő szerepkörei még mindig élnek. Megvan, hogy hol van a férfiak helye, és hol van az asszonyok helye. A piacok, a vásárok a társadalmunk lenyomatai. Igazodnak az igényekhez és a változásokhoz, legyen akár szó egy új állat-egészségügyi törvényről, vagy a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokságról. Amikor az említett esemény zajlott, és harsogtak a vuvuzelák, a rumai vásárban is ott voltak a nagy műanyag vuvuzelák, rajtuk Szerbia címerével. A vásár nagyon gyorsan alkalmazkodik az igényekhez és gyorsan változik, hiszen azt kell árulni, azt lehet eladni, amire igény van. Például a mézesbábosoknál is így van ez. Cukorkát árulnak, a régi mézeskalács-huszárok, babák pedig a vásárokon már nem kelendőek, ezért el is tűnnek. A Szabadka-környéki kisebb vásárok még élnek. Az igények fenntartják őket. Talán ennek köszönhető, hogy a csantavéri vásárban a bicskaárusítónál ott vannak a régi típusú bicskák, kések, de az újítások is. A kupuszinai nénik ott árulnak most is a piacokon, de már nem batyuba csomagolva viszik az árut a hátukon vonattal utazva, hanem összefognak és sofőrt fogadnak, aki Kupuszináról beviszi őket Zomborba. Mivel változik a piac, a vásár, mindig ad témát újabb kutatáshoz is. Arra is kíváncsi vagyok, hogy a kis piacok vajon hogyan fognak átalakulni most, amikor gombamód szaporodnak a nagy bevásárlóközpontok.
A kötet második egységét a táplálkozással kapcsolatos tanulmányok alkotják. A téma hiánypótló jellege vitathatatlan. A gasztronómia alakulásának a piacokkal való szoros összefonódására utal az interetnikus kapcsolatokat bemutató tanulmány. De olvashatunk például a kupuszinai mákos rétesről, a dióscukorból készült tortakülönlegességekről is. Fontos szempontja a kötetnek, hogy nem csak Kupuszina lakosságának szokásaira terjed ki a kutatás, hanem a Nyugat-Bácska más településeiről is hoz adatokat egy-egy témáról.
– A piacokon kívül kutatom még a táplálkozást is, és a kötet szerkesztőjével, Sági Varga Kingával úgy gondoltuk, hogy a témához kapcsolódó tanulmányok is kerüljenek a könyvbe. A piacok és táplálkozás kapcsolatát konkrétan illusztrálja egy fotó a könyvben. A zombori piacon éppen a kupuszinai rétest kínálják. Ruzsi néni nem árulta, hanem azt vitte uzsonnára, tehát a rétes mégiscsak ott volt a piacon – mondta Silling Léda.
t.r.
A Piacaink és vásáraink néprajzi bemutatása című írás a Magyar Szó Online hírportálon jelent meg 2016. május 27-én.
