Nyugalmat sugalló csipkézett tojások

Tóthné dr. Glemba Klárát többnyire kisebbségkutatóként ismerhetjük, viszont néprajzi témákban is jártas.

Sok-sok éven át nagyon szerencsésnek mondhatta magát, hiszen a hobbija majdhogynem megegyezett a munkájával. Két évvel ezelőtt változás állt be az életében: hatalmas mennyiségű ideje szabadult fel.

2015 decemberében az egyik tévéműsorban egy hölgy a tojáscsipkézésről beszélt. Klára nagy érdeklődéssel figyelte az adást, és annyira lenyűgözték a látottak, hogy úgy érezte, ezt ő maga is meg tudná csinálni. Mint mondja, mindig is szerette a „zúgó” tárgyakat, például a motorokat és az autókat, a tévében szereplő hölgy pedig olyan könnyedséggel csipkézte a fúróval a tojást, hogy Klára nem sokat tétovázott. Már 2016 tavaszán beszerzett néhány libatojást, valamint egy profi fúrógépet is, és belekezdett ebbe a mesterségbe.

— Az egyetlen hátránynak azt tartottam, hogy senkitől sem kaphattam útmutatót, nem tudtam kihez tanácsért fordulni. A saját magam kárából tanultam, nagyon sokáig kutattam az interneten és a szakirodalomban, mire rájöttem, miként kell csipkézni a tojást. Az ember azt gondolná, hogy a tojás felülete egyenletes, amikor viszont hozzálát, hogy megmunkálja, kiderül: egyetlen szabályos köröcskét sem lehet rárajzolni.

Klára szinte az összes első alkotását elajándékozta. Örült a munkának, meg annak is, hogy örömet szerzett másoknak. Egyszer Szőke Annának, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnök asszonyának vitt ajándékba egy csipkézett tojást. Nagy Abonyi Ágnes rögtön megjegyezte, hogy az ilyen munkát bizony ki kell állítani. Klára ezután belépett a zentai Rozetta Kézműves Társaságba, és a nagyközönség a 2017. évi MIRK-en már meg is tekinthette a munkáját, melyet a zsűri első díjban részesített.

— Utána annyira felpörögtek az események, hogy Nagybecskereken, a Dositej Obradović helyi közösség női aktívájába is betagosodtam, és ott is több ízben kiállítottam a munkáimat. Testvéregyesületük jóvoltából a tagok tavaly eljutottak Fehéroroszországba, Hrodna városába. A festett tojások múzeumában is jártak, ahova az én csipkézett tojásomat is elvitték. Zorica Aleksić, a női egyesület elnök asszonya az intézménynek ajándékozta az egyik munkámat, úgyhogy azóta ott is megtekinthető.

Klára más technikákat is kipróbált, például a tojáshímzést, amire nagyon büszke, hiszen rájött, hogyan kell varrni a tojásra. Az is sikerélmény számára, hogy már jó néhány rendelést kapott, így például Németországban is több család otthonát ékesíti egy-egy ilyen technikával készült alkotás. A tojáscsipkézés és -hímzés persze aprólékos munkát igényel, nagyon oda kell figyelni, illetve a megfelelő fortélyokat is tudni kell alkalmazni.

— Az első három csipkézett tojásom sikeresen elkészült, viszont ezután többször is előfordult, hogy az alkotás szinte az utolsó simításkor roppant össze a kezemben. Szerencsére azonban néha még nagyítóüveg alatt sem látszott a repedés. Azóta már rögtön tudom, ha baj van, hiszen másként szól a fúró hangja, ha a tojás véletlenül elkezd repedni. Arra is volt már példa, hogy az alkotás a befűzött szalag utolsó csomózásakor tört el. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sajnáltam, viszont egyetlen ilyen eset sem kedvetlenített el. Korábban nagyon sokáig nézegettem, őriztem a maradványokat, manapság azonban egyszerűen eldobom az összetört példányt, és hozzákezdek egy újabb munkához. Igaz, mára már akkora gyakorlatot szereztem, hogy ritkán fordul elő ilyesmi.

Klára elmesélte, hogy a tojás csipkézése nyugtatóan hat rá, ami a fúró zúgásának is köszönhető. Nagyon fontos, hogy a tojás jó minőségű legyen, ám eléggé nehéz ilyet találni. Általában Szegedről hozatja az alapanyagot, utána pedig ceruzával rajzolja rá a mintát. Viszont nem mindig a minta szerint alkotja meg a csipkézést, mert a végeredmény néha eltér az eredeti tervtől. Nem csak libatojással dolgozott, titinketojást is faragott már, továbbá a tyúk- és a kacsatojást is megpróbálta megmunkálni, de mivel ezek puhább héjúak, a kidolgozáskor sokkal nagyobb az összeroppanás esélye.

Az alkotók többségéhez hasonlóan Klára is kiselejtezi a hibás munkákat. Mint mondja, ő mindig az elrontott részt látná, még akkor is, ha más észre sem veszi. Fontos számára, hogy ne adjon ki ilyen alkotást a kezéből. Az eddigiek során több mint 300 csipkézett tojást készített. Rengeteget elajándékozott, szép számban ismerősök is rendeltek nála, és sokat eladott.

Libatojást természetesen csak akkor lehet vásárolni, amikor a ludak tojnak, ezért az év bizonyos részeiben intenzívebb a munka. Egy-egy alkotás befejeztével nehéz betelni a látvánnyal, és az is nagy öröm, ha másoknak is tetszik. A legutóbbi négy csipkézett tojás Fehértemplomra került, és nagyon vigyáztak a szállítás során, mert ajándéknak szánták. Most ismét a MIRK-re készültek szebbnél szebb alkotások.

— Csak a tökéletesen kidolgozott csipkézett tojás juthat el egy-egy kiállításra — vallja Tóthné dr. Glemba Klára, aki a beszélgetés végén egy újabb tökéletes alkotásától vált meg. Köszönet érte!

Kónya-Kovács Otília

http://hetnap.rs/cikk/Nyugalmat-sugallo-csipkezett-tojasok-26336.html