A Vajdaság MA hírportál írása a Híd folyóirat októberi, néprajzi számának bemutatója kapcsán
Szeptember elején már benépesült a Topolyai Múzeum a Kiss Lajos Néprajzi Társaság néprajzkutatóival, s az akkori sikeren felbuzdulva szerda este ismét visszatértek. Ezúttal a Híd folyóirat keretében, ugyanis a Híd októberi számát a néprajznak szentelte, és a Kiss Lajos Néprajzi Társaság tíz néprajzkutatójának sokszínű, a néprajz széles spektrumát felölelő tanulmányai kerültek bele. A folyóirat ezen számának bemutatóját láthatta ma este a közönség a Topolyai Múzeumban.
Az érdeklődőket először Gazsó Hargita, a Topolyai Múzeum múzeumpedagógusa üdvözölte, s köszöntötte a vendégeket, Faragó Kornéliát, a Híd folyóirat főszerkesztőjét, Virág Gábort, a Forum Könyvkiadó igazgatóját valamint a Híd októberi számának ittlévő szerzőit, Szőke Annát, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnökét, Beszédes Valériát, Klamár Zoltánt, Silling Istvánt, Kónya Sándort és Tóth Glemba Klárát.
Virág Gábor elmondta, a Híd alapvetően irodalmi, irodalomtudományi folyóirat, viszont az utóbbi időben egyre gyakrabban feszegeti határait, s ez a néprajzi szám is ennek az eredménye.
Faragó Kornélia párhuzamot vont a Kiss Lajos Néprajzi Társaság és a Kriza János Néprajzi Társaság között. Az előbbi itt, Vajdaságban egy nagyon fontos intézmény, az utóbbi pedig Erdélyben tölt be fontos szerepet. A Kiss Lajos Néprajzi Társaság össze tudja fogni a néprajzkutatókat, a tanultakat és az önkénteseket vagy „amatőröket” egyaránt, hangsúlyozta a Híd főszerkesztője.
Szőke Anna elárulta, első néprajzi tanulmánya is a Hídban jelent meg, s nagyon megörült, amikor Faragó Kornélia felkérte egy néprajzi szám összeállítására.
A továbbiakban a szám szerzői közül öten adtak ízelítőt megjelent tanulmányaikból.
Kónya Sándor elmondta, két vesszőparipája van, az egyik a vajdasági magyar költők népszerűsítése, ezért meg is zenésíti verseiket, a másik pedig a népénekek gyűjtése és népszerűsítése. Kónya Sándor a Szent János áldásához kapcsolódó népénekről írta tanulmányát, amelyekből hármat elő is adott, a közönséget is bevonva.
Klamár Zoltán elmondta, már legalább két évtizede foglalkozik a temetőkkel. Tanulmányában a magyarkanizsai temetőket vizsgálta, amelyek érdekessége a sokszínűség, minden közösségnek külön temetője van, valamint Magyarkanizsán a közösségi élet színterévé is válik a temető. Nemcsak halottak napján, hanem ünnepekkor, karácsonykor, húsvétkor, sőt még lakodalmak alkalmával is virágba borul a temető, tudta meg a közönség Klamár Zoltántól.
Beszédes Valéria a szerbiai Mária Rádió imacsoportjairól írt tanulmányt. Elárulta, ehhez napi háromszor kellett mindennap meghallgatnia a Mária Rádió imacsoportját, ami elsőre fárasztó, de nagyon hasznos dolog, mert kiderül belőle a vajdasági magyarok összes gondja, baja.
Silling István Szent Flórián tisztelete és szabadtéri emlékművei Nyugat-Bácskában című tanulmányába engedett bepillantást. Szent Flórián a tűzvésztől oltalmaz. A néprajzkutató a zombori, a bezdáni, az apatini, a kupuszinai, a doroszlói, a monostorszegi, a szondi, a szilágyi, a gombosi, a csonoplyai és a bácskossuthfalvi Szent Flórián-szobrokkal foglalkozott, s azokról szólt néhány szót képanyagot is mellékelve.
Tóth Glemba Klára a muzslyai szabadtéri keresztekről beszélt, vagyis Kazi Maca keresztjéről és a Betyár réti keresztről.
Szőke Anna a kishegyesi bábaasszonyokról szóló tanulmányát ismertette.
Penovác Sára
A Néprajzi sokszínűség, sokszínű néprajz című írás a Vajdaság Ma – Délvidéki hírportálon jelent meg 2013. október 30-án.
