Bajsai tájház létrehozása

A Kiss Lajos Néprajzi Társaság, Vajdasági Magyar Néprajzi Atlasz II. – Identitás előmunkálatok című kutatási programot szervezett 2007. július 1-8-ig, Bajsán. A VMNA II. – Identitás-előmunkálatok című alapprogram keretében identitáskutatással, valamint a faluközösség számára nagyon fontos tájház szakmai rendbetételét is elvégeztük. A Kiss Lajos Néprajzi Társaság fiatal szakemberei átrendezték az egyébként nem éppen hagyományos paraszti lakóháznak mondható épületet. Leltározásra, tárgy-selejtezésre került sor.

Szakmai beszámoló

A Kiss Lajos Néprajzi Társaság – korábbi sikeres projektumoktól felbuzdulva – a Duna-Körös-Maros-Tisza eurorégió területén végzendő kutatás előmunkálatainak terepi részét végezte el 2007 nyarán.

A korlátozott anyagi lehetőségekhez mérten eredményes munkát tudhatunk magunk mögött, hiszen a kijelölt és kiválasztott öt település helyett kettőn, Bajsán és Zentagunarason folytattunk kérdőíves gyűjtést. A terepmunka fő állomásának Topolyát választottuk, amely a két településtől lényegében azonos távolságban helyezkedik el.

Az elképzeléseink szerint a korábbi sikeres kutatás, a Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlasza alapján készített kérdőívvel jártuk a terepet azzal, hogy a központi témánk az identitás volt. A kiválasztott települések mindkét esetben vegyes lakosságúak voltak, amivel a saját identitás és  a közösségi identitás rétegei, a közösségalkotás folyamatának néprajzi szempontból megragadható jelenségeinek vizsgálatát tekintettük fő célunknak. Hangsúlyoznunk kell, hogy a tulajdonképpeni „nagy kutatás” előtt már körülmények között – más országban más népességi arányok között élő településeken – ugyancsak kivizsgálandó a kérdőív „kérdezhetősége”, hiszen e két település nem biztosíthatja a biztos sikert.

Bajsa esetében egy háromnemzetiségű településen folyt kutatás (magyar, szerb és szlovák), Zentagunarason pedig a magyar és szerb lakosság mellett a relatív kompaktnak tekinthető ruszin közösség körében is történt gyűjtés. Ezt a tényt a kérdőívek egyébként gyakori hiányosságának, az etnocentrikus ismeretanyag kivetítésének elkerülése végett tekintjük fontosnak és megkerülhetetlennek. A bajsai kutatás hibáit menet közben alkalmunk volt korrigálni, ezért a zentagunarasi kérdőív már lényegesen kevesebb hibát tartalmazott, amelyeket a további magyarországi vagy romániai terepmunka során már tovább csiszolhatunk.

A két kutatóponton végzett terepmunka eredményei a következő pontokban foglalhatók  össze: rendelkezésünkre áll egy kérdőív, mely a magyar, szerb, szlovák és ruszin megkérdezettek körében akadálytalanul lekérdezhető Vajdaságban. A regionális különbségek okán ugyanezt a kérdőívet le kell ellenőrizni a magyarországi és romániai kutatópontokon.

A munkahelyi megbeszélések során sok tekintetben finomodott és pontosult a kutatópontok kiválasztásának szempontrendszere: ebben a korábbi elképzeléshez híven az 1000 és 5000 lakos közötti, legalább 20% kisebbséggel bíró települések képeznék a kutatópontokat, de ezek számát kényszerűségből csökkentenünk kell a következő fázisban.

A munkahelyi megbeszélések alkalmat nyújtottak az intézetek közötti együttműködés kialakítására, így a Kiss Lajos Néprajzi Társaság szorosabbra fűzte kapcsolatait a budapesti és szegedi néprajzi intézettel és Tanszékkel, további kapcsolatok felvétele történt meg a belgrádi, temesvári és aradi kollégákkal.

A nyár folyamán tervbe vettük további kutatópontok terepmunkával történő kutatását (május közepén Bácsfeketehegy), illetve az együttműködő szervezetekkel együtt történő további pályázás együttműködés gyakorlati formáinak konkretizálását. Ennek ismeretében egy négyéves kutatási projekt tervezése reálisnak és kivitelezhetőnek tűnik.