A vajdasági társadalom- és történetkutatás – és ezzel együtt a Kiss Lajos Néprajzi Társaság is – adós maradt a második világháború vajdasági eseményeinek ún. puha, emberközpontú feldolgozásával: ez alatt azt a gyűjtőtevékenyéget értjük, amely a traumatikus közösségi élmény, a 44-es vajdasági megtorlások, illetve tágabb idősíkban a negyvenes évek egésze, az ezt megelőző, illetve ezt követő események dokumentálása, archiválása és feldolgozása jelenti. A „puha” adatok ebben az esetben az adatközlők saját és kisközössége (családja, illetve a települése) élményeinek rögzítését jelentik, hiszen célunk az egyéni sorsokon, a „kis” történelmeken keresztül megragadni és rögzíteni a második világháború vajdasági eseményeit és történéseit. Megdöbbentő, hogy a vajdasági magyarság az elmúlt hatvanöt évben nem talált módot és lehetőséget arra, hogy „kibeszélje” magából azt a fájdalmat, amit az impériumváltás jelentett, ami a közösséget a kollektív bűnösség jegyével bélyegzte meg.
A kutatás során nem az áldozatok számát kívánjuk megállapítani, hanem az események a szemtanuk és hozzátartozók kollektív tudatában elfoglalt helyét, ennek hatását rögzítenénk a néprajzi adatgyűjtés módszerével. Az íly módon kialakuló „tanuvallomások” korpusza olyan témakört ölelne fel, amit eddig – hatvanöt év alatt – is csak igen nehezen, a hatalom által agyonhallgatva kutattak néhányan, elsősorban saját környezetükben.
A Kiss Lajos Néprajzi Társaság 2009-ben és a következő években – csatlakozva a korábbi, hasonló tematikájú, de gyakran elszigetelt kezdeményezésekhez – az áldozatok emlékét mélyen tiszteletben tartva prioritásként kezeli azt a célkitűzését, hogy a vajdasági magyarság történelmének, történetének a múlt század negyvenes éveit a szóbeli közlések útján rögzítse.
Összegezve: a Néprajzi Társaság szóbeli közléseket kíván összegyűjteni, archiválni és feldolgozni a néprajz kidolgozott terepi gyűjtési módszerével Vajdaság egész területén, a történetek elmondására hajlandó személyek minél nagyobb számának bekapcsolásával. Ennek során számos, időrendben egymást követő témát vélünk kutatásra érdemesnek: a 41-es impériumváltás és a magyar katonaévek, a 44-es megtorlás, az ezt követő időszak eseményei.
Leplezetlen célunk, hogy egy „vajdasági 40-es archívum” alapjait fektessük le, aminek segítségével már részrehajlás, sérelem és gyűlölet nélkül beszélhetünk majd a vajdasági magyarság és a velünk együtt élő nemzeti közösségek közelmúltjáról, közös történelméről.
A kérdezőnek külön figyelmet kell fordítania a következőkre
– a legszerencsésebb az lenne, ha az eseményeket személyesen átélő személy mesélné el a negyvenes évek eseményeit úgy, hogy a saját élményeit meséli el. Ezt a személyes élmények kategóriájába sorolhatjuk. Ebben az esetben a kérdező minden témakört végigkérdez úgy, hogy az adatközlő minél pontosabban elmondhassa a személyes élményeit (helyszín, idő, résztvevők, körülmények). Ebben az esetben is lehetőség nyílik a személyes élményt a családi események keretébe foglalni, tehát akár családtörténetet is elmondhat a saját emlékezete alapján.
– másik lehetőség, ha az adatközlő más csak mások elbeszéléséből, közvetve értesült az eseményekről, mert abban az időben másutt tartózkodott. (Ez a „..én nem voltam ott, de mesélték, hogy a…“ típusú elbeszélések) Ezt közvetett elbeszélésnek is nevezhetjük és másként értékelhetjük. Az ilyen elbeszélések még első kézből származóknak tekinthetők, hiszen a kortárs beszéli el azt.
– Amennyiben nincs olyan adatközlő, aki a korszak eseményeit személyesen elmesélné – mégha azok traumatikusok is – akkor az idősebb korosztály emlékezetét is módunkban áll kutatni: olyan hetven-nyolcvan éveseket kell keresnünk, akik a negyven években voltak gyerekek vagy fiatalok, és akik a szüleik elbeszéléséből értesültek az eseményekről, vagy a későbbiek során meséltek nekik a kérdezésre váró eseményekről.
– Az sem jelent akadályt, ha a szomszédság vagy a rokonság körében végezzük el a kérdezést, hiszen a vajdasági magyarság egészébe, teljes tudatába beleivódott a közelmúlt története és annak represszív következményei.
– Nagyon fontos, hogy az elbeszéléseket diktafonnal rögzítsük, mert a továbbiakban ezeket lejegyezzük. Az archívumhoz – reményeink szerint – a későbbiek során a korábbi kép- és hanganyak is csatlakozik, ezért a digitalizálás (a hanganyag szakszerű rögzítése) elengedhetetlen.
– Az elsődleges feladat az átélt eseményekből táplálkozó emlékek, illetve családi és közösségi emlékezetből táplálkozó folklórszövegek rögzítése. Ez mellett a korszakhoz kapcsolódó egyéb emlékek (ruhák, fényképek, levelek, naplók, hivatalos iratok, stb.) archiválása (digitalizálása) is cél. Ennek a muzeológia szempontjából lesz többszörös jelentősége, hiszen az archivált szövegek mellett egy gyűjtemény alapjait is jelentheti.
– Minden egyes téma kapcsán rá kell kérdezni a történet forrására (átélt élmény, családban hallott, faluban hallott, máshol hallott (távoli település, média, esetleg olvasott történet). Ez a szempont a történetiség, illetve a néprajz elvárásainak kielégítése okán fontos.
– A történet kronológiai meghatározása (nem cél, legfeljebb kívánatos az időpont pontos meghatározásának az erőltetése)
A fontosabb témacsoportok
Emlékek, élmények a magyar hadsereg 1941-es bejöveteléről
– Milyen élmények fűződnek hozzá?
– Hogy nevezték ezt az időszakot?
– Ebből az alkalomból tartott ünnepségek (jelképek, kapu, kenyér, búza, nemzeti színek, stb. jelenlevők)
– Volt-e országzászló, hol állt, mi lett a sorsa, hol van most?
– Készítettek ebből az alkalomból valamilyen magyaros ruhát (a ruha leírása, viselésének alkalmai, későbbi sorsa)
– Mi változott meg ebben az időszakban? Hogyan fogadták a bevonuló csapatokat? (Viszony az anyaországiak és az itteni magyarok között, magyarok és a más nemzetiségűek között)
– Voltak-e a környéken bukovinai székely (csángó) telepesek? Milyen volt a kapcsolat velük? Miben különböztek a többi magyartól?
A magyar katonaévek, hadifogság (ezt vélhetően a férfiak fogják mesélni, de nem kizárt, hogy a leszármazottak és a hozzátartozók is tudnak történeteket)
– Hova lett besorozva, mikor, hol volt katona, milyen eseményekre emlékeznek
– Hol esett hadifogságba, hol és meddig volt hadifogoly, milyen történetekre emlékszik.
– A pihenés idejében mit csináltak a hadifogságban?
– Hogy és mikor jött haza a hadifogságból?
Orosz (szovjet) hadsereg bejövetele
– Orosz katonákról szóló történetek (fosztogatások és egyéb bántalmazások, beköltöztetésük az itteniek házaiba, eltérő szokásaik (órák, gyufa szerzéséről szóló történetek))
– Orosz hadifoglyok, mint munkaszolgálatosok
– Családokhoz kihelyezett orosz hadifoglyokról szóló történetek, családi és baráti kapcsolatok, stb.
Partizánok
– A „helyi” partizánok (akik segítettek), illetve a máshonnan jöttek cselekedetei
– A partizánok és segítőik (helyiek, szomszéd településről valók)
– A partizánok viszonyulása a papokhoz és a tanítókhoz
– A partizánok viszonyulása a kommunistákhoz, szegényekhez, nagycsaládosokhoz
– A „jó” partizán (mit csinált és mit nem)
Kitelepítések és megtorlások a zsidó, német és szerb lakosság ellen
– Zsidók deportálása, kik segítették, rejtegették őket, ki őrizte meg a vagyonukat, visszatérő izraeliták
– Németek szervezetei, kitelepítések, lágerek, németek vagyonának szétosztása
– Szerbek (dobrovoljácok) kitelepítése, erről szóló történetek (hova, meddig, mivel indokolták, hogy fogadta ezt a nem szerb lakosság)
– Szerbek meghurcolása 1941-ben, vagyonuk elkobzása
Magyar lakosság ellen elkövetett megtorlások
– Magyarok meghurcolása 1944-45-ben:
a/ kik szerkesztették a listákat, ami alapján elhurcolták az áldozatokat, minek alapján szerkesztették
b/ hol őrizték, hova vitték az áldozatokat
c/ mit tettek velük
d/ mi történt az otthon maradottakkal
– Magyarok gyűjtőtáborba zárása, széttelepítése
– Kik kapcsolódtak be az új hatalom kialakításába a településen
– A bűntettet elkövető partizánok bűnhődése (hogy érte utol őket a végzetük)
– A névtelen feljelentések (volt-e olyan postaláda, ahova a névtelen feljelentéseket tették)
Impériumváltás (’45 utáni időszak)
– Földreform, földosztás (kik jutottak földhöz, hogyan művelték azt: pl likaiak, boszniaiak)
– Tapsikolt földek ( a szolgálatokért kapott – tapsikolt – földeket miért hívták így)
– Beszolgáltatások (kik voltak a beszolgáltatók, hogyan viszonyultak azokhoz, akik nem tudták a követelt mennyiséget beszolgáltatni, milyen történeteket ismernek, milyen eseményekre emlékeznek vissza)
– Az 1945 után betelepülő lakosság és az itt élő lakosság eltérő szokásai (hogyan viszonyultak az elkobzott vagyonhoz)
– Milyen furcsaságok fakadtak az eltérő életmódjukból
Sztálin és Tito
– Milyen történeteket ismernek Titoról? Sztálinról?
– Ki lett politikai elitélt 1948-ban? Hova vitték őket? (Goli Otok)
– Hogyan juthattak át a magyar-jugoszláv határon? Hogyan tartották a kapcsolatot a szétszakított családok tagjai?
Minden esetben az adatközlőtől a következő adatokat kell lejegyezni és a diktafonra mondatni:
– Neve
– Születései helye és ideje
– Vallása
– Nemzetisége
– Iskolai végzettsége:
– A gyűjtés helye és ideje
– A gyűjtő neve
A gyűjtéshez, a terepmunkához jó egészséget és kitartást kívánunk!
Dr. Papp Árpád projektvezető
